2019 októberében felejtsd
el csipkerózsika tündérmeséjét, mely évek óta rózsaszín ködben lebeg a szemeid
előtt, ugyanis Demóna visszatér. Erősebb, mint valaha, és nevelt lányával,
Aurórával az oldalán uralkodnak a királyság különös lakói felett
Felhőtlen kapcsolatukat
azonban beárnyékolja az, hogy Ingris királynő vissza akarja kapni Aurórát, hogy
Demóna kezei közül kiszakítva a királyi udvarban nevelje őt, és méltó utódot
faragjon belőle.
Demónában viszont
felélednek az anyai ösztönök, és nem szeretné elveszíteni szeretett lányát,
ezért úgy dönt, hogy szembeszáll a királynővel és családjával. Bármi áron meg
akarja védeni őt és tőlük. Ennek következtében összehívja és csatasorba állítja
az erdei lényeket.
A királyi udvart sem kell
félteni, hiszen nem maradhat trónörökös nélkül az ország, ezért felkészülnek a
megütközésre az erdő lényeivel szemben
Csakhogy Aurórát szerelme, Fülöp herceg feleségül kéri, és ebbe a lány bele is egyezik Demóna legnagyobb döbbenetére, ugyanis ő óvta a gyermekét minden arra tévedő férfitól, nehogy őt is átverjék, mint az anyját néhány éve. A lány viszont makacs, és nem hagyja eltántorítani magát a hercegtől.
Demóna a sötétség úrnője 2019 októberétől a mozikban!
Gondolom,
mindenki ismer néhány klisével teli tiniregényt, ahol a szereplők találkoznak,
megismerik egymást, kalandokkal és bonyodalmakkal teli oldalak után egymásba
szeretnek.
Azonban
Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! című
művében megismerjük a 18 éves Lillát, aki oszteoszarkómában szenved már lassan 7 éve, amiben az édesanyja is
elhunyt. Rengeteg hatástalan terápia és műtét után sem láttak semmilyen
javulást az állapotában, ezért a főszereplő is kezdi elveszíteni az életbe
vetett hitét, ám a 18. születésnapja után joga van dönteni a hátralevő
életéről. Az apja a további kezelések, műtétek mellett döntene, ám Lilla inkább
egy Fertopex nevű gyógyszert választ megoldásként. Ez a gyógyszer fokozatosan
építi le az élő szervezetet hetek alatt, fájdalommentes véget ígérve.
Mindenkinek vannak álmai, mint például eljutni
távoli helyekre, találkozni egy példaképpel. Lilla azonban összeállított egy
olyan bakancslistát, amiben más emberek számára átlagosnak tűnő dolgok
lehetnek. Ő szeretett volna hóembert építeni, látni a barátnőjét énekelni a
szalagavatóján és az állandó kórházi fekhelye helyett végre a saját ágyában
aludni.
Hazaengedése után egyik este éppen az ablakából
gyönyörködött a csillagos égboltban, mikor a szomszéd fotós srác lefényképezte
őt. Ennek következtében megismerték egymást, és szoros barátságot kötöttek.
Érzelmeik viszont ennél hevesebbek voltak…
“Élni akarok! Élni, nevetni, boldog
lenni,
Amíg ki nem huny a szememben a fény.”
Véleményem szerint ez a mű megtanít minket, olvasókat arra, hogy értékeljük az élet apró örömeit, többek között a családdal és barátokkal töltött értékes időt. Nem igazán jellemző rám, hogy magyar szerzőktől olvasok regényeket, azonban megfogott valami különös Rácz-Stefán Tibor szavaiban, emiatt döntöttem úgy, hogy ezt az élményt szavakba öntöm, hogy mások számára is kedvet adjak a könyv elolvasásához.
Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen végzős, akinek hasonlóan néznek ki a hétköznapjai:
Vagyis elnézést, rosszul fogalmaztam, hiszen nem csak az érettségi előtt állók kiváltsága ez, hanem minden diák életében megjelenő probléma. Évről évre feljebb lépünk a nagybetűs élet létráján, majd mire már azt gondoljuk, hogy minden rendben van, valami hasonló történik.
És hogy mi erre a megoldás? Egyszerű, miután párnánkba temetkezve kisírtuk magunkat, vegyük kezünkbe az igazán érdekfeszítő témákkal megtöltött tankönyveket és álljunk neki magolni. Ha ez már megy, az életünk pont olyan stabillá válik majd, mint ez a macska kaparófa. Tehát semennyire.
Ha valaki megkérdezné, hogy mit érzek most, körülbelül 5 hónappal az érettségi előtt, a következő szavakat használnám. Reménytelenség, kétségbeesés és legfőképp kimerültség. Persze mindent a jó cél érdekében. A kérdés az, hogy hogyan csinálhatnék a nap 24 órájából legalább 48-at. Sajnos sehogy. És mit tegyek azért, hogy mindenből kiválóan teljesítsek? Tudom, tanulni, tanulni és tanulni, de ez valljuk be, elég könyörtelen annak ellenére, hogy ez az egyetlen megoldás. Főleg, mivel mindannyiunk motivációja, mint egy lufi, egyik pillanatról a másikra száll el.
Kivéve, ha úgy döntünk, elég erős lufik leszünk ahhoz, hogy holmi rossz jegy, megakadályozzon minket céljaink elérésében.
Ehhez viszont az kell, hogy tudatosan beosszuk, mikor mit kell tenni, ezzel a legtöbbet kihozni magunkból. Lehetőleg nem így.
Tehát lássuk, mik azok a dolgok, amik segítségével sikeres tanévet zárhatunk.
Az első, ami úgy gondolom a legfontosabb, hogy felismerjük, nem lesz szükségünk minden ismeretre életünk során. Állítsunk fel célokat, és ezek alapján egy fontossági sorrendet, hogy a legtöbb energiát abba a tárgyba fektessünk, amivel valóban szeretnénk foglalkozni a későbbiek során. És igen ott van még sok minden más, ami egyáltalán nem érdekel, de arra ne úgy tekintsünk, mint nyűgre, hanem mint lehetőségre ahhoz, hogy az élet számos területén tájékozottak legyünk. És ha ezt képesek vagyunk alkalmazni, már is ritkábban kap el a minipánik a tennivalók lecsekkolásánál. A második tanácsom, hogy kérj segítséget. Itt nem feltétlenül a tanári, vagy egy barát segítségére gondolok, hiszen a fogalmakat és a képleteket sajnos nem tudják megtanulni helyetted. Ha már nagyon reménytelen a helyzet, igyál egy kávét (persze megfelelő mennyiségben) vagy zöld teát, ami segít koncentrálni. A koffein nem olyan rossz, mint amilyennek sokan gondolják. Gondolom, nem volt nehéz rájönni, hogy most jön a mozgás. Ha hosszabb edzésekre nincs is időd, de használd ki a 10 perces szüneteket arra, hogy (ha ugyanabban a teremben is van órád) legalább a folyosón sétálj egy kört. Sajnos akármennyire is szeretnénk, a munka nem ér véget azzal, hogy elfogytak az órák. Egy kiadós pihenő után sok minden vár még ránk. Ennek ellenére figyeljünk arra, hogy ez a sok teendő ne menjen az alvás és kipihentség rovására. Ha ügyesen osztod be az időd, a feladatok egy része tud várni a következő napig.
Természetesen vannak olyanok, akik ezek nélkül a tanácsok nélkül is könnyedén veszik az akadályokat, de ha valaki olyan, mint én, annak ez a pár dolog sokat segíthet. Az pedig, hogy nekem bejött-e, majd néhány hónap múlva kiderül. Addig is kívánok mindenkinek sikeres tanévet és azt, hogy ilyen elégedett arccal írja meg az összes meglepetés dolgozatot.
Szeptemberben elérkezik a 12-dikesek kedvenc eseménye és programja, a szecskaavató. Egy hónapig segítettünk, ágyaztunk és mosogattunk a végzősök helyett úgy, ahogy anno ők is tették. Végül elérkezett a 25-i este, amikor utoljára kívánunk jó éjszakát a végzősöknek szecskaként. Másnap elkezdődött az, amire annyit vártunk!
Pizsamában és csákóban lementünk a nagyklubba. Nagy izgalommal
hallgattunk, vajon ki lesz az első akit “megszivatnak”. A welcome drink
elfogyasztása és a búvár-effektus legyőzése után mindenki sorra került a
feladatokban. Titkon mindegyikünk reménykedett, hogy kimaradtunk a névsorból valamilyen csoda folytán, de nem.
Miután túléltük a tojáskvízt, a lufi borotválást, a lufi durrogtatást, a bébi étel etetést, a lisztes csokis feladatot, a tejfejést, az öltözést és még sok megpróbáltatást, megválasztották a szecskakirályt és -királynőt, az udvarhölgyet, az udvari bolondot, és letettük a szecska esküt. Összességében nagyon jól éreztem magam, nagyon vicces és hangulatos volt a műsor, és szerintem a kilencedikesek közt ezt mindenki így gondolja. A feladatok nem voltak durvák, és elég jó csapatépítőként szolgált a rendezvény. Alig várom már, hogy négy év múlva mi üljünk a zsűrik helyén!
