Az ESZIRAT diákújságot ezentúl új weblapon lehet olvasni!
A belépés az office 365-be való belépés után lehetséges az ESZI minden polgára számára, akár diák, akár oktató, vagy dolgozó, az alábbi címen:
https://energetikaiszg.sharepoint.com/sites/ESZIRAT2
A szerkesztőség
Ha megkérdeznék, mi az az esemény, amit a legjobban vártam középiskolás éveim alatt, egyértelműen a szalagavatót válaszolnám. No nemcsak a gyönyörű hercegnős ruhák, és a mesebeli hangulat miatt, hanem a tudatért, hogy végzős lettem és pár hónap múlva érettségizek. Igen, talán ezt a tényt erősítette meg bennem leginkább. Hamarosan „papíron” is érett leszek, ideje lenne úgy is viselkedni. Másrészről viszont, lassan véget ér egy meghatározó korszak a végzősök életében. Ilyenkor kicsit akarva akaratlanul is megállunk, és nyugtázzuk magunkban, eljutottunk idáig, végig csináltuk. Együtt.
Persze mint semmi, ez sem sülhet el teljesen tökéletesen. És tudjátok mit? Ettől szép igazán.
Így képzeltem el:
Egy, két, há, és forgás, és még egyszer. Tökéletesen megy már az elején. Nem is olyan bonyolult ez a keringő. Nem is értem, miért kezdtük már el szeptemberben, hiszen ennyi idő alatt kétszer is befejezzük a koreográfiát. A ruha már lefoglalva, viszonylag gyorsan sikerült megtalálnom a tökéletes darabot. Fodrász, kozmetikus lebeszélve, a forgatókönyvet pedig mindenki oda-vissza tudja. Az utolsó hetekben már csak a Szalagtűzőről szól minden, és teljes mértékben a végzősök állnak a középpontban, rengeteg időnk van a részletekkel foglalkozni. Eljött a várva várt nap. Valljuk be, talán egy kicsit mind izgulunk, de hát semmi félni valónk, hiszen már mindent tudunk. A ruhák nem is lehetnének jobbak, a szülők pedig boldogan integetnek a lelátóról. Amikor minket tűznek, egy pillanatra mindenki a középpontba kerül, És amikor ott állunk hosszú tömött sorban, csak arra gondolunk, ez mind értünk van.
Valahogy így történt:
Egy, két, há és forgás,
és megint ráléptem a párom lábára. A szalagtűzőig négy nap, a koreográfia vége,
pedig valahol a levegőben. Boldogan csaptunk egymás tenyerébe, hogy ezúttal nem
rontottuk el (annyira), de majd mire kell, beérik. Hulla fáradtak vagyunk mind,
és nem vágyunk másra, csak egy puha ágyra és egy jó sorozatra. Álomszerű
terveinket sajnos keresztülhúzza három dolgozat és két felelés, ami másnap vár
ránk, de hát tudjuk, az érettségiről sem szabad megfeledkezni. Jó hogy múlt
héten még éppen sikerült időpontot kérnem a fodrásztól, de a körmösről már
lecsúsztam. Mindegy is, az a legkevesebb. Remélem nem alakították át a ruhámat,
és a hossza pont annyi lesz, amennyit előzetesen megbeszéltünk.
Ahogy közeledünk a szalagtűző napjához, úgy kerít hatalmába napról napra egyre
jobban az izgalom. Vajon mikor próbáljuk el a bevonulást, honnan tudom majd,
hogy mit kell csinálni? Persze ennek is eljött a maga ideje, ahogyan a várva
várt eseménynek is. Őrült telefonálgatások az öltözőben és kisebb pánik, hogy
vajon a szülők időben ideértek-e és sikerült-e jó helyet találniuk. A ruha
hosszabb, mint a megbeszélt, ráadásul úgy érzem, hogy nem is ér be úgy, mint
egy hónappal ezelőtt. Mindegy, majd valahogyan kibírom azt a tíz percet levegő
nélkül is.
Amikor minket tűznek, egy pillanatra körbepillantunk. Szemünkkel, a közönségben bujkáló rokonokat keressük, és nézzük, ahogy büszkén mosolyognak ránk. Hirtelen nem érdekel a nagy felhajtás, a gyönyörű dekoráció, az hogy hogy áll a kosztüm, és hogy egyébként iszonyatosan nyomja a tűsarkú a lábam. Eszembe jut az elmúlt négy év, és a sok készülődés erre a napra. Azt akartuk, hogy tökéletes legyen, ahogyan az a rengeteg szervező diák és tanár is, akik heteken át értünk dolgoztak, és remek munkát végeztek. Nem, nem pont így képzeltem el minden részletet. De tudjátok mit? Pont így volt tökéletes.
A kék szalag, amit most a kabátomon viselek, nem fogja helyettem megírni az érettségit. Nem tett nagyobb emberré, sem érett felnőtté, hiszen ez nem a szalag feladata. Ez egy jelkép, egy emlékeztető arra, hogy mi vár ránk az elkövetkezendő időszakban. Már nem a mi feladatunk gyermekként játszani. Komoly feladatunk van, mégpedig az, hogy felelősségteljes felnőttként lépjünk be a nagybetűs életbe.
Dicsérdi Elizabet
Az egyik legfontosabb ünnep a karácsony. Sok embernek ez az ünnep a kedvence a hangulat, a készülődés, az ajándékozás vagy a finom ételek miatt. A kollégiumban is karácsonyoztunk, ami idén is nagy sikert aratott. Rengetegen voltunk, sokan készültek zenével, versmondással. A nevelőtanárok idén is fergeteges műsort adtak a kollégistáknak, emellett paprikás krumplival, forró teával, mézeskaláccsal és más-más édességekkel kedveskedtek nekünk. Az igazgató úr és az alapítvány ügyvezető asszony beszéde után a műsor zárása következett. A vetélkedőt karaoke est követte…
Laura: Én nagyon izgatott voltam a koleszos karácsony miatt, hiszen ez életem első kollégiumi ünnepe. Kíváncsi voltam, hogy hogyan zajlik, miket adnak elő, miket fognak mondani. Számomra az első benyomás is kifejezetten pozitív volt, ami pedig a karaokét illeti… Nagyon jó csapatépítő. Mindenki jól szórakozott, senki nem foglalkozott azzal, ha valakinek borzasztó a hangja. Jól szórakoztunk egymás produkcióin és a sajátunkon is. Énekeltek örök klasszikust, új, modern zenét, rockot, popot, mulatóst. Itt is látszódott, hogy mennyire sokszínűek vagyunk, de mégis összhangban van a mi kis “családunk”. Én díszítettem mézeskalácsot, énekeltem, természetesen ettem a finom vacsorából és teáztam. Nagyon meghitt, de valamilyen szinten bulis volt ez a karácsony. Örülök, hogy reszt vehettem ezen a csodálatos programon és remélem, a többi itt töltött évemben is ennyire fantasztikus lesz a karácsony.
Anna: Én először nem tudtam mire számítsak. A nevelő tanárok már november végén lelkesen készültek az eseményre, ezért szinte biztos voltam benne, hogy jól fogom magam érezni. Számomra a legmeghatóbb a nevelő tanárok műsora volt. A kollégium olyan, mint egy nagy család, és ezt a karácsonyi buli estéjén éreztem leginkább. Jól szórakoztunk a vetélkedők alatt is. A karaokét kifejezetten élveztem, két dalt is énekeltem, másokkal közösen, ami nekem egy hatalmas élmény volt. A vacsora is nagyon finom volt, a teaház pedig ötletesen volt kitalálva. Összességében nagyon jól éreztem magam, és habár még csak kilencedikes vagyok, és ez volt az első koleszos ünnepem, biztos vagyok benne, hogy a karácsonyi lesz az örök kedvencem.
Petra: Igazából már kezdtem beleszokni az ESZI-s dolgokba, de a kolis karácsony volt az, aminek köszönhetően már a kollégiumban is “teljes jogú” ESZI diáknak érezhettem magam. Nagyon jól éreztem magam és örülök, hogy egy ilyen közösségnek a tagja lehetek. Tényleg olyan volt, mintha egy nagy család lennénk beleértve a nevelőket is. Remek volt a hangulat, szerintem mindenki jól érezte magát. Már várom a következő kollégiumi programot!
Dorozsmai-Varga Laura; Fónyi Petra; Marosi Anna
Sziasztok!
Bizonyára mindenki hallott már a közelgő Halloweenről. De vajon tudjuk, hogy mit is jelent ez az ünnep? Utánajártam, mi a különbség a Halloween, mindenszentek és a halottak napja között.
Halloween (október 31.): Egy ősi kelta hagyományokból kialakult ír ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak. Körülbelül az 1840-es években a vándorlások során terjedt el ez a hagyomány. Minden népnek más hit fűződik e szokáshoz. Például a kelták szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, azok félelmükben beöltöztek különféle álcázó jelmezbe, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. Amerikában az 1910-es évektől vált egyre népszerűbbé, majd az egyik legkedveltebb ünneppé. Több szokást is kapcsolhatunk ide, ami már eljutott Magyarországra is, bulizós és játékos hangulatú, látványos szokásokkal és a vicsorító vagy vigyorgó, világító töklámpás szimbólumával, amely már rendhagyó kellék lett. Egy professzor bizonyítása szerint, az emberiség rögeszmésen fél a boszorkányoktól, ám a mai Halloween fesztivál legnépszerűbb elemei mégiscsak a boszorkányok, a kísértetek, fekete macskák, mitikus természetfeletti lények, tündérek, koboldok.
Halloween jelképei: A belsejében mécsessel világító, sok esetben különleges formájú töklámpás lett az idők folyamán a Halloween szimbóluma. A faragott sütőtök először az aratási idényhez kapcsolódott, jóval azelőtt, hogy a Halloween jelképévé vált volna az Egyesült Államokban. A kandírozott alma is jelképe. Samhain időpontja jelezte a keltáknak, hogy a nyáron megérett gyümölcsöket le kell aratni, minden almát le kellett szedni az almafákról. Úgy vélték, hogy Samhain után, a gonosz tündérek minden le nem szedett almát leköpnek, hogy azok ehetetlenekké váljanak. Egy halloween játék egyik népszerű változatában a lányok titokban megjelölik az almájukat, mielőtt egy hordó vízbe dobják őket. Az almák a vízben lebegnek és a legényeknek a fogaikkal ki kell venniük. Ha valamelyik lány lehetséges kedvese fogaival elkap egy megjelölt piros gyümölcsöt a fogaival, akkor a hiedelem szerint a jövőben összekerülhetnek.
Mindenszentek (november 1.): A keresztények ünnepe, az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ e napon ünnepel. Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Régebben a magyar társadalomban azt a hetet, amelybe a halottak napja esik, halottak hetének nevezték. A magyar néphit szerint a mennyországban minden léleknek van egy égő gyertyája és ameddig az lángol, addig él az ember. A gyertya a megemlékezés szimbóluma, ami a nyugalmat, megbékélést jelképezi. Sok európai országban – köztük Magyarországon – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbeteszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyákat, mécseseket gyújtanak. Régebben azt figyelték, hogy kinek ég el hamarabb a gyertyája, mert a népi hiedelem szerint az hal meg előbb a családban, akié előbb elalszik. Vannak, akik a gyertyagyújtás szokásáról kereszténység előtti eredetet feltételeznek. Ők azt tartják, hogy azért gyújtanak lángot a sírokon, hogy a tévelygő lelkek melegedni tudjanak a gyertyák lángja mellett, illetve, hogy visszataláljanak sírjaikba, és ne nyugtalanítsák az élőket.
Halottak napja (november 2.): Keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Az ókori rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték. A holtak tiszteletének szánt, róluk megemlékező ünnep már az ókori Rómában is létezett. Az egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából az elhunytakról való megemlékezés napjává. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak.
Csercsa Fanni
Hivatkozások:
Édenkert.hu – Mi is pontosan Halloween ünnepe? – a történet és a hagyomány
https://www.edenkert.hu/elet-mod/wellness/mi-is-pontosan-halloween-unnepe—a-tortenet-es-a-hagyomany/2316/?fbclid=IwAR1enFhxa9CUTn_niypk4–6Z9G9UPz412J-kOSF0twCkhP94jloKgWN_PM
Magyar Nemzet – Mindenszentek vagy halottak napja? És hogy jön ide a halloween?
https://magyarnemzet.hu/archivum/kulturgrund/mindenszentek-vagy-halottak-napja-es-hogy-jon-ide-a-halloween-3859303/?fbclid=IwAR3tkZiXpNd4MKJcUsM2A3PTvKkjdh0tE-TZxtBPJQ1XEx6AuAaG-nNB4fk
Szeptemberben elérkezik a 12-dikesek kedvenc eseménye és programja, a szecskaavató. Egy hónapig segítettünk, ágyaztunk és mosogattunk a végzősök helyett úgy, ahogy anno ők is tették.
Végül elérkezett a 25-i este, amikor utoljára kívánunk jó éjszakát a végzősöknek szecskaként.
Másnap elkezdődött az, amire annyit vártunk!
Pizsamában és csákóban lementünk a nagyklubba. Nagy izgalommal
hallgattunk, vajon ki lesz az első akit “megszivatnak”. A welcome drink
elfogyasztása és a búvár-effektus legyőzése után mindenki sorra került a
feladatokban.
Titkon mindegyikünk reménykedett, hogy kimaradtunk a névsorból valamilyen csoda folytán, de nem.
Miután túléltük a tojáskvízt, a lufi borotválást, a lufi durrogtatást, a bébi étel etetést, a lisztes csokis feladatot, a tejfejést, az öltözést és még sok megpróbáltatást, megválasztották a szecskakirályt és -királynőt, az udvarhölgyet, az udvari bolondot, és letettük a szecska esküt.
Összességében nagyon jól éreztem magam, nagyon vicces és hangulatos volt a műsor, és szerintem a kilencedikesek közt ezt mindenki így gondolja. A feladatok nem voltak durvák, és elég jó csapatépítőként szolgált a rendezvény.
Alig várom már, hogy négy év múlva mi üljünk a zsűrik helyén!
Dorozsmai-Varga Laura
A rajzokat készítette: Szebellédi Erik
