ESZIRAT

Eszmefuttatás a „jólét” fogalmáról és jelenségeiről

A „jóléti társadalom” szókapcsolatot általában a nyugati civilizációkra alkalmazzuk, ezzel jelezve, hogy az itteni polgárok életkörülményei biztosítottak. Az állam irányítása alatt a szociális háló biztosítja az önfenntartáshoz szükséges feltételeket és a lakosság alkotmányos jogait. Az állam biztosítja, hogy az embereknek legyen munkalehetősége, szabályozza a közoktatást és az egészségügyet, a kultúrát próbálja gazdagítani, de nem korlátozza azt. Ugyanakkor a mai nyugati világ társadalmi rendszere nagyon sok láthatatlan problémát épített bele a kultúrájába, ami a közeljövőben valamilyen módon ki fog ütközni.

Viszont én most megteszem azt a lépést, hogy összekapcsolom a „jóléti társadalom” fogalmát a „fogyasztói társadalom” fogalmával, hogy kicsit árnyaljam a képet. Az igazság az, hogy külön iparágak épülnek csak arra, hogy kizökkentsenek a jólét érzetéből, hogy hiányérzetet keltsenek benned, hogy félelmet vagy fóbiát ébresszenek benned. A marketing ipar termékei arra szolgálnak, hogy olyan információkkal bombázzák a tudatod és a tudatalattid, amik egyrészt egy hamis világképet ültetnek a fejedbe, másrészt megfosztanak a döntéshozás szabadságától. Az bizonyított tény, hogy nem kell feltétlenül figyelnünk a reklámra ahhoz, hogy hatással legyen a vásárlási szokásainkra. Ha az ember nem tudatosan vásárol, hanem véletlenszerűen vesz le egy terméket a szupermarket polcáról, akkor azt fogja választani, amit tud valamihez kötni, azt ami már előre bele van programozva a tudatalattijába; és ez ellen nem tudsz tenni semmit, nem tudsz olyan irányba nézni, hogy ne kerüljön a látószögedbe valamilyen hirdetés. Az internet tele van tömve reklámblokkokkal és felugró ablakokkal,  az utcák hemzsegnek az óriásplakátoktól, ezenkívül a kereskedelmi televízió csatornákon, rádiókban és a nyomtatott sajtóban lassan nagyobb a bérbe adott reklámfelület, mint a releváns információt közvetítő tartalom.

Talán csak a kisebbik baj, hogy megfosztanak a szabad választástól, viszont az sokkal szörnyűbb, hogy meghamisítják a realitás érzékelésünket, és az értékrendünket. A nagyvállalatoknak érdekében áll, hogy az embereknek minél torzabb elképzelésük legyen a világról, hogy ezáltal minél jobb fogyasztóvá váljanak. Az individualizmus korát éljük, melyben profitorientált nagyvállalatok parcellázzák fel az emberek lelkét, miközben hideg közönnyel zsákmányolják ki a bolygónk készleteit és gyártatnak méregdrága tornacipőket távol-keleti gyerekekkel, akiknek a kevesebb mint 1$-os minimálbért sem fizetik ki. A mai világban felváltotta a pénz a spiritualitás helyét, így az anyagi javak felhalmozása nagyon sok ember előtt életcélként lebeg. Amint felütötte a fejét az ateizmus, és a szerves világ elszervtelenedése és elhomogenizálódása, az emberek spiritualitása a szellemi síkból átkerült az anyagi térbe, viszont a halál, mint az ismert fizikai világ kapuja a megismerhetetlen felé, nehezen fér bele ebbe a rendszerbe és kétségbeesésre ad okot. Az emberek félnek a haláltól, és az élet kiteljesedését a felhalmozásban látják. Ha megvásárolsz valamit, és az mostantól a te tulajdonod, akkor egy kicsit a részeddé vált, és úgy érzed, hogy egy kicsit benne élsz abban a tárgyban. Az emberek próbálnak a minél több élettelen dologban halhatatlanok maradni. Próbálnak kapaszkodni minél több olyan dologba, ami evilági, mert megrettenti őket a közeledő katarzis. A teljes jólét eléréséhez pont fordítva kell törekedni. Minél kevesebb dologhoz kell ragaszkodni, és minél több dolgot kell tudnunk elengedni. Észre kell vennünk, hogy milyen jó helyzetben vagyunk, és a saját szükséges feltételeink mellett a világ jobbá tételéért kellene küzdenünk, és nem a saját egónk növesztéséért, ami szintúgy foggal-körömmel próbál küzdeni az ellen, hogy megsemmisüljön. Tudniillik az egó, az ember „énképe” ami nem szeretne megsemmisülni. Ha legyőzzük az egónkat, és képesek vagyunk mások érdekeit a sajátjaink elé venni, akkor nagyon hasznosan tudunk hozzájárulni a társadalom fejlődéséhez.

A profitorientáltság kiterjed a kulturális termékekre is. Azt, hogy mennyire a pénz irányítja a szellemi térben születő műalkotásokat, mi sem reprezentálja jobban, mint hogy az Oscar-díj gálán a legjobb filmnek járó szobrocskát a film producere kapja. Ez olyan, mintha a legfinomabb ételnek járó díjat az kapná, aki kifizette a hozzávalókat, és aki a fizetését adja a szakácsnak és pincérnek. A kész alkotás minőségét nyilván befolyásolja a belé fektetett pénzösszeg, de kis keretből is született nem egy zseniális mű. A film szellemi értékét legkevésbé prezentálja annak producere. Visszatérve az általános publikációkhoz, folyamatosan látszik a közvetített értékek inflálódása. A populáris kultúra egyre inkább nem nyújt releváns tartalmat, ami nyilván eddig is így volt, viszont az irreleváns tartalom közvetítésének minősége is egyre inkább romlik. Egyre emészthetőbb, egyre semmitmondóbb, egyre sablonosabb és minősíthetetlenebb publikációkat termel szinte minden művészeti ágazat kezdve a zeneipartól a filmig.

A kultúrát kifacsaró névtelen emberek miatt bekövetkező ingerküszöb tompulástól létrejöttek olyan különös jelenségek, mint a hópehely-generációnak nevezett társadalmi réteg, melynek fiatal tagjai kezdeményezték például Shakespeare néhány művének kivonását a tananyagból, a benne szereplő erőszak, és a benne lévő „drámaiság” miatt. A kérdés az, hogy hova fog vezetni az a nyugati berendezkedés, ami a munkásosztályának nagy részet áthelyezte Kínába, ugyanakkor csőlátással rendelkező érzelmi és értékrendi fogyatékkal rendelkező robotokat nevel ki magából, miközben fölzabálja a természetet?

Pénzt csak pénzből lehet teremteni. Bármennyire hangzik ez közhelynek, ez nagyon így van. Annyira, hogy a jóléti kapitalista államokban ha nem vagy fogyasztóképes, akkor szinte már elveszted a jogod embernek lenni. Gondoljuk végig a hajléktalanság helyzetét. Ha egy ember nem tud beilleszkedni és elhelyezkedni az élet mókuskerekében, utcára kerül. Ha az ember nem áll annyira stabil lábakon, hogy átvészeljen egy nagyobb kiadást, akkor nagyon könnyen megütheti a bokáját. Elég egy baleset vagy betegség vagy bármilyen nem várt fordulat. Ha az ember elveszti a stabil kereseti forrását és olyan helyzetbe kerül, rögtön elárverezik a tetőt a feje fölül és ha az embernek nincs egy tucat olyan ismerőse, akire az életét is rábízná, már utcára is került. Ha van rendes szakmája és talál is egy állást, ahova felveszik úgy, hogy nincs otthona, akkor sem fog soha az életben annyi pénzt keresni, hogy legyen egy lakása, és ki tudjon költözni arról a hajléktalan szállóról ahol lakik – nyilván ezt egy átlag keresetű ember felől vizsgálva. Ha valaki utcára kerül, el fogja szenvedni azt a lelki megrázkódtatást, hogy mindenki megvonja tőle az emberi jogait, bármiféle emberi gesztust. Azt mondják, ha valaki az utcán töltött egy telet, akkor már esélytelen, hogy újra beilleszkedjen a társadalomba. Ez érthető, hiszen ki bírna ki hónapokat semmi nélkül a mínuszokban, miközben mindenki lenéz és mindenhonnan elzavarnak. Az ember idegei egyszerűen megpattannak, látva, hogy minden ember elmegy melletted az utcán, te meg éhezel, és majd meg fagysz.

Te, aki most ezt olvasod, gondold végig, hogy milyen helyzetben vagy. Mivel ezt olvasod, már feltételezhető, hogy anyagilag biztosítottak az alapvető szükségleteid. Most gondold végig, hogy a szellemi és érzelmi szükségleteid mennyire vannak biztosítva. Van-e lehetőséged tanulni és megvan-e az érzelmi biztonságod az ismerőseid által. Gondold végig, hogy van-e lehetőséged befogadni a neked tetsző, és téged segítő kultúrát. A boldogság relatív. A világ maga és a világ észlelése relatív. Ha kitudod hozni a maximumot a helyzetből, hogy megteremtsd a magad és környezeted emberi létének feltételeit, akkor törekedj erre. Éld minél tudatosabban az életed, és járulj hozzá a környezeted fejlődéséhez akár a munkád, akár bármilyen tevékenységed által. A saját boldogságunkat nem tárgyakban keressük, hanem élményekben, más emberekben és a világ megismerésének lehetőségében. Ha észrevesszük a saját életünk értékét és lehetőségeit, akkor segíthetünk másoknak a lelki fejlődésben, és együtt létrehozhatunk egy olyan jövőt, amiben közös jólétben élhetünk harmóniában az egész emberiséggel és a természettel.

Kováts Máté

Képek forrása: Internet