Kategória: események

Olaszországi kirándulás

Szombat

Péntek este már izgatottan vártuk a másnapi kirándulást, ezért elhatároztuk, hogy egész éjszaka fent leszünk. Az éjjeli virrasztás után hajnalba leindultunk a iskolához, ahol bepakoltuk a csomagjainkat és már indultunk is. A buszon mindenki bealudt vagy esetleg zenét hallgatott vagy filmet nézett. Több helyen is megálltunk odafele, ami már egy kicsit zavaró volt. Délután négykor érkeztünk meg, majd ahogy felvittük a cuccainkat öltöztünk át a strandra és mentünk le fürdeni a partra. Este évfolyamtársainkkal beszélgettünk, majd korán elmentünk aludni, hogy másnapra kipihentek legyünk

Vasárnap

Első napunkon elutaztunk Jesoloba az Aqualandiába. A környezet nagyon szép volt, ötletes téma alapján építették fel a fürdőt. A belépő ár nagyon drága volt, ennek ellenére keveselltem a csúszdákat. Nem élveztem annyira ezt a napot, az itthoni csúszdákát sokkal jobban szeretem. Hat órát töltöttünk ott, majd csoport fényképészkedés után indultunk vissza. Este míg a lányok lementek a tengerre, én fent maradtam főzőcskézni, majd később jártuk a szobákat és mindenkihez beültünk pár percre beszélgetni. J

Hétfő

Másnap Velencébe utaztunk. Reggel már éreztem, hogy nem fog ez a program annyira tetszeni, de próbáltam pozitívan hozzáállni. A három órás út után végre megérkeztünk. A tömeg nagy volt, mindenki egymáson taposott és attól féltünk, hogy elhagyunk valamit. Beugrottunk ajándék boltba hűtőmágneseket meg hógömböt venni. Volt 3 óránk nézelődni, ebből másfelet végig üldögéltünk, mert nem tudtunk mit csinálni. Alig vártam már, hogy végre visszaérjünk. Ahogy megérkeztünk a lányok már mentek is le a partra, viszont en maradtam fent a gépész fiúkkal. (Nem nagyon vonzott, hogy folyamatosan tiszta homok vagyok és piszkos a hajam.) Este minden osztály lemehetett a partra késő este, csak a mienket nem engedték le. Ezért „lázadásból” egész este fent voltunk és hangoskodtunk. J

Kedd

Kedden volt a szabad program. Délelőtt lementünk a partra, majd ebédre chilisbabot ettünk. Délután 4 személyes bicikli-kocsival jártuk a várost 2 óráig. Elég vicces volt a forgalomba vezetni, úgy hogy nem volt jogosítványunk. Szerencsére éppen hazaértünk, majd mentünk pakolni másnapra.

Összegzésként szép volt, jó volt, de én örültem, hogy végre hazaérünk. Ez a kirándulás jó volt arra, hogy jobban összehúzta az évfolyamunkat és mindenki jóba lett mindenkivel.

Parrag Réka

2018. szeptember 8-án rendezték meg a 19. Nyelvparádét a Millenárison. Az ESZI néhány diákja is részt vett rajta, név szerint Fleisz Mercédesz, Balázs Krisztina, Dévényi Aliz, Kajári Boglárka és Fritz Bálint, mind a 11. D-ből. Meghívást kaptak, mivel előző tanév végén jelentkeztek egy videós pályázatra és itt hirdették ki az eredményt. A pályázat lényege: Milyen kínos, illetve vicces szituációba kerülhet az ember, ha nem beszél idegen nyelveket.

A szakmai zsűri sajnos nem nekik ítélte oda a fődíjat, ami egyébként egy háromnapos horvátországi osztálykirándulás volt, ennek ellenére nem voltak csalódottak. Sok kiadó képviseltette magát a rendezvényen. Hasznos információkat kaphattak az érdeklődők a nyelvi érettségikről, a nyelvvizsgákról, illetve külföldi tanulási lehetőségekről.

Strasszer Éva

Kisfilmünket megtekinthetitek a YouTube-n RLT Híradó címen, az alábbi linken!.

Szeptember 3-án újra megszólalt a többek számára kevésbé kedvelt csengő több ezer általános és középiskolában. Az Energetikai Szakgimnázium és Kollégium évnyitó ünnepségét 8 órai kezdettel, Kocsis Márk, DÖK elnök beszéde nyitotta meg. Ezt követte Csanádi Zoltán, intézményvezető, biztató szavai és lelkes kisugárzása minden fáradt arc felé. Horváthné Szűcs Marianna ügyvezető asszonytól is hallhattunk pár lelkesítő mondatot és szép szavakat az iskolai éveket illetően, amit a jelenleg 9-dikes tanulók csillogó szemekkel hallgatták végig. Mindezeket követően a felsőbb éves dákok szemlélhették meg a fiatal gólyák bemutatóját, ami szintén az oktatási intézményben eltöltött idő témáját dolgozta fel zenés formában. Az ünnepség vége pedig egy újabb, megpróbáltatásokkal teli tanév kezdetét jelentette mindenki számára, beleértve a tanárokat és tanítványokat is. Az időjárás sem segített sajnos a hangulatjavításon, az első tanítási nap egy esős, borongós reggellel indult. A nyárnak már sehol sem volt nyoma, csak a napbarnított bőrökön lehetett sejteni, hogy nem olyan rég még egy teljesen más évszak uralta mindennapjainkat. A jó közösség és a barátok, továbbá a szünet emlékei kicsit elfeledtették egy hosszú, 10 hónapos időszak indulását. Mindezek ellenére, személy szerint, kis mértékben már vártam, hogy új ismereteket szerezzek, emellett azokat hasznosítsam majd a jövőben. Véleményem szerint, nagyon sok ember örül annak, hogy egy olyan modern, színvonalas és korszerű intézménybe járhat, mint a mi iskolánk. Az első három óra minden évfolyam és osztály számára osztályfőnöki órával telt, ahol tájékoztattak minket az iskola fejlesztéseiről, a házirendről, ugyanakkor megoszthattuk egymás között a hosszú szünetben történt, fontosnak tartott élményeinket. Ezután pedig megkezdődött a tényleges tanulás, órarend szerinti tanítás.

Írta: Bali Eszter

Az ESZI diákjai először mérették meg magukat az Országos Középiskolai Problémamegoldó Versenyen. Ez a verseny a logikus gondolkodást, az ok-okozati összefüggések felismerését méri történelem tantárgyon belül. Nem volt elég tehát a tények ismerete, meg kellett látni a politikai-katonai és gazdasági összefüggéseket mind a magyar mind az egyetemes történelemben. A versenyt a Corvinus Egyetem szervezi évek óta. Az idén 350 csapat jelentkezett. Az online selejtezőket a pécsi regionális döntő követett. A Fekete Dániel, Dohány Dániel és Stier Patrik alkotta csapat innen bejutott a 24 csapatból álló döntőbe. Sajnos a szimbolikus dobogóra nem tudtak versenyzőink felállni, de dicséret illeti őket, mert egy ilyen színvonalas döntőbe bejutni óriási teljesítmény.

Bordácsné Papp Mónika

Mennyit tudunk a magyar népszokásokról, történelemről, mennyire ismerjük a magyar nyelvet és ki, hogyan készíti otthon a gulyáslevest…

Néhány kérdés, ami „A magyar kultúra két napja” nevet viselő kollégiumi rendezvénysorozaton a középpontba került. Bőven volt program, amiből válogatni lehetett. Unatkozni nem igen maradt időnk, és gondolom senki sem bánta az ezzel elmaradt szilenciumot.

Az eseményt a kollégium zenekara nyitotta meg, majd ezután, akinek egy kis mozgáshoz támadt kedve, magyar táncházban vehetett részt Moizes Márton és segítői vezetésével. Amíg lent szólt a zene, az öt konyhában már javában főtt a gulyásleves és sültek a palacsinták. Bár ez már önmagában is egy jó csapatépítő programnak minősül, most mégis a helyzet úgy kívánta, hogy az elkészített étel még jobbra, még finomabbra és még kreatívabbra sikerüljön, mint máskor, ezért szükség volt a csapattagok teljes együttműködésére. Ezen népi ételek elkészítése nem tűnt túl nagy kihívásnak. Mégis, miközben terveztük a hozzávalókat szépen lassan kezdett megnyilvánulni az „Ahány ház, annyi szokás” mondás, kisebb vitákat kialakítva az ízesítés terén, aminek a végeredménye szerencsére nem örök harag lett. Tanultunk egymástól, és ha nem is mesterszakács, de legalább egy „kezdő konyhatündér” vált azokból is, akik egyébként nem sok időt töltenek a tűzhely mellett. Természetesen próbáltunk mindenki (főleg a zsűri) ízlésének eleget tenni, ami többé-kevésbé sikerült is. És ha mindenki első nem is lehetett, de a vacsorája két napra biztosítva volt, ami szerintem már önmagában is elég nagy siker egy kollégista életében.

A programok másnap délután folytatódtak. Az érdeklődők egy igazán érdekes és információkkal teli előadást hallgathattak meg a Szent Korona történetéről, és valódi jelentőségéről. Tudásunk bővítése után, újra csapatokba verődve, szellemi vetélkedő formájában szállhattunk harcba az újabb ajándékokért. Amellett, hogy a feladatok felmérték a magyar kultúrával kapcsolatos ismereteinket, mint mindig, most is szórakoztatóak voltak. Persze a végeredmény attól is függött, hogy merre fordult a szerencsekerék.

Sajnos az összes programon lehetetlen volt részt venni, de bármelyiket is választottuk biztosan jó hangulatban telt, és hozzájárult ahhoz, hogy egy kicsit másképpen, rendhagyó módon éljük meg a szürke hétköznapokat.

Dicsérdi Elizabet